Civilek tavasza c. rendezvényre a Corvinus Egyetem Aiesec szervezete hívta meg a céges és civilszervezetek döntéshozóit, melyre én is hivatalos voltam előadóként és kerekasztal-beszélgetés résztvevőként. Témám a csr múltja, jelene, jövője Magyarországon volt.
Első blikkre túl általános témának tűnik, de a látszat ne tévesszen meg bennünket!
Egyrészt a fiatalabb generáció nyitottságának és őszinte igyekezetének mindig nagyon örülök, hisz a trendi az, hogy huszonévesen, harmincas éveim elején mindenáron sok pénzt keressek és karriert csináljak mindennemű szakmai és emberi, vagy éppen vezetői tapasztalat nélkül. Mindent, minden áron! A közösség nagyobb része legfeljebb a háttérben berzenkedik... Ennek a következményei is megérnének egy misét.
Másrészt kíváncsi voltam, hogy a jelenlévők hozzáállása 2006-tól (az első CSR Hungary Konferenciát ekkor szerveztük) mennyiben változott.
"Sorstársaim" voltak a Telekom, a Civil Licit, a Bátor Tábor vezetője.
Néhány civil most is kifejezetten azért jött el, mert a nagy cégtől támogatást akart kérni, még ha az aktuális pályázat témájához a szervezet működésnek az égvilágon semmi köze sem volt. Más civilek viszont együttműködő módon mindennapi tapasztalataikat osztották meg velünk csr tekintetében. Sokszor felhívtam a figyelmet arra, hogy nagyon nagy a különbség egyes nem budapesti és budapesti cégek csr-ja között.
A civilszervezetek arra hívták fel a figyelmet, hogy a vidék nagyon sokszor nyitottabb a a csr-ra. Bár ők nem annak nevezik.
S mi lehet a magyar csr múltjában, jelenében, jövőjében az izgalmas?
Egy példa alább, melynek alakulása eldöntheti, hogy a magyar csr-nak mi lesz a sorsa. Celeb vagy hiteles lesz?!
Néhányszor a számháborúhoz hasonlítható a helyzet, amikor csr teljesítmények címén a kis adományok nagy kommunikációs kampányokkal érzékeltetik velünk egyes szervezetek csr akcióit. Reggelente ömlenek a postafiókba az ilyen jellegű sajtóközlemények.
Elgondolkodtató a kettő - a kis összegű adomány nagy kampánnyal- közötti anomália. A csr kommunikációja szükséges, de nem biztos, hogy ilyen formában vagy éppen bulvar szinten.
Valószínű, hogy ennek az az oka, hogy vállalati felelősségről nem képzett, tapasztalt csr/CR vezetők döntenek.
S adott helyzetben érthető, hogy az illető vezető saját szakmájának a a mérési eszközeit használja csr méréséhez is.....
