Egy csipetnyi nyugalom, egy csipetnyi művészet

Most nem a szorosabb értelemben vett csr-ról lesz szó, hanem szívem csücskének egy másik szegletéről. A zene mellett rendszeresen járok kiállításokra, nekem ez a pihenés egyik formája.
A minap éppen Béres Klárától és Melindától kaptam egy meghívót Az üstökös csillagot hozott című könyvüknek a bemutatójára.
A csaknem száz évet megélt Búza Barna  - mesébe illő név :-) - szobrászművész kalandos életútját összegző kötetet mutatták be a Klebelsberg Kultúrkúriában.  Mondanom sem kell nem olyan sok az az alkalom, amikor békésen üldögélve pihenek és az élet csöndesebb, de annál inkább fontosabb dolgaira figyelhetek.

A könyvbemutatón a szerzőkkel, a szobrászművész egyetlen unokájával, Réczey Bálinttal és Csillag Péterrel, a Molnár-C. Pál Múzeum vezetőjével Varga Gabriella újságíró beszélgetett. Mindig is lenyűgözött az  amikor valaki magas életkort megélve a történelem különböző korszakait meg-és átélhette: egy évszázadnyi megélt, átélt történelem... A könyv igazi időutazás, mely a szobrászművészt életvidám, optimista embernek mutatja be. Vajh mit szólna a mai Magyarországhoz? A derű és az optimizmus sokunkra ráférne!

Búza Barna unokája, Réczey Bálint nagyapja életszeretetét a következőképpen foglalta össze: 

„Nincs olyan drámai helyzet az életben, amiből talpra ne lehetne állni. Mindenből van kiút.” Ezt örökölte nagyapám a nagyapjától, s ezt adta tovább nekem is. – mondta az unoka.
Az effajta karakánságnak és erőnek ma igazán híján vagyunk!
Ezért érdemes akár lelki erőlevesként is  kézbe venni egy hétvégén a kötetet, majd a szobrászművész Száz év remény c. kiállítását megtekinteni.

A kiállítás helyszíne: Molnár-C. Pál Műterem Múzeum Tavasz-Terme (XI. ker. Budapest, Ménesi út 65.)

P.s Én a kulturális gyökereink tiszteletét is a társadalmi felelősség, csr témaköréhez kapcsolom. Különös tekintettel arra, hogy az új generáció ennek a tiszteletét is megtanulja.

CSR 2.0 fényévekre tőlünk?!

Emailen többen jelezték, hogy kifejezetten örülnek a szakmai blog beindításának, mert így bizonyos dolgok helyre kerülhetnek a magyar csr világában is. Én arra ösztönzöm az olvasóinkat, hogy ne csak emailen kommunikáljanak, hanem legyenek részesei a szakmai eszmecseréknek itt a blogon. Nem szeretnénk teret adni a személyeskedéseknek! A  szakmai eszmecseréknek aktív résztevőjeként nemcsak velem, hanem egymással is lehet kommunikálni a témában! Ez sem lényegtelen momentum!
Sokan kérdezték, hogy akkor most mi is jellemzi ezt a CSR 2.0-át és hogy is van ez amikor itt Magyarországon még lehet, hogy a CSR 1.0 szintjét sem értük el...
Amikor a céges adományok, jótékonysági akciók listáját látom "azonosítva" CSR hírekkel, akkor én is elgondolkodom, hisz 2006 óta a konferenciáinkon és a klubestjeinken mindig azt próbáltuk "sulykolni", hogy a csr-nak egy eleme az adományozás, a jótékonyság DE nem azonos azzal. Hisz ebben az esetben egy dolga van a kommunikációs ügynökségeknek: egyszerűen a régi projekteket CSR címszó alatt futtatom.
És megint csak a top-down kommunikációt használjuk - erről a tavalyi CR Szerda klubestünkön beszéltünk, amikor a csr és politikai kommunikáció párhuzamosságairól cseréltük ki gondolatainkat-, azaz az egyutas kommunikáció útját követjük. Az internet világában a web 1.0 szintet jellemezte ugyanez. Volt egy új kommunikációs csatorna, s rengeteg információt, reklámot "tolt  le" az olvasók felé. Statikus és a régi idők emlékét idézi. A CSR 1.0 szintjére is ez az egyutas kommunikáció jellemző, s e mellett mindenki úgy érzékelte nemcsak külföldön, hanem Magyarországon is, hogy egy parányi üzleti elit (méret, profit alapján) sajátja ez az új hóbort. A TOP100 néhány cége erőteljesen jelen van csr témában, szinte csak róluk olvashatunk, hallunk.
A CSR 2.0 megpróbál szélesebb kört aktívan bevonni ebbe a "játékba"
Folytatjuk:-)