Mit jelent? Nem elegendő mérce a nyilvánosság a csr-nek..

A napokban nyilatkoztam egy médiumnak arról, hogy ma Magyarországon, a cégek szervezetében általában hol hozzák a döntést a csr, vállalati felelősség témakörben. A megjelent szöveg pontosításra szorul.

Időben kicsit messzebbről kezdem. 2006-ban, amikor először szerveztük meg Magyarországon a CSR Hungary szakmai konferenciát, akkor azért hoztuk létre, hogy egy színvonalas, tényleg a vállalati felelősségről és a hozzákapcsolódó fenntartható fejlődésről szóló fórumot és ennek nyomán előremutató - nem saját tevékenységüket átkeresztelő-, igazi szakmai csoport jöjjön létre.

Azóta is többször felhívtuk a figyelmet arra, hogy a csr, vállalati felelősség nem azonos az adományozással, jótékonyságokkal. Az évek alatt azt lehet tapasztalni, hogy a csr-ral foglalkozó tematikus mellékletek, honlapok is nagyon sokszor szinte kizárólag csak a jótékonysági akciókat, adományozásokat szedik csokorba csr címszó alatt. Az, hogy most megjelenve elsőnek, leg...stb nevezi magát egy-egy projekt jó marketingfogásnak tűnik, egy ideig. Félreértés ne essék! Kell, szükséges segítenünk adott helyzetben másoknak! DE!

Valaki csak egy délelőttöt szánjon arra, hogy böngészik az igazán (:-) értem az alatt, hogy a cégek esetében a cég egészére érvényes és reálisan kivitelezhető felelős üzleti modellek között, szakmai módszerek között nemzetközi szinten.
Mert vannak! Magyarországon jórészt ezt nem ismerik, nem szánnak időt rá, hogy megismerjék és megtanulják, de ennek ellenére léteznek!

Mit tapasztalhat? Az amerikai irányvonal esetében egyértelműen markánsan, dominánsan kiemelkedik a marketing cél. Beszélgetve olyan üzletemberekkel, szakemberekkel akik az USÁ-ban kint élnek, ők is ezt a visszajelzést adják. Ezzel addig nincs gond, amíg nem csupán erről szól a csr tevékenysége a cégnek.

Az angolszász vonalnál már finomabb hangolás tapasztalható, Ezt tükrözi a média hozzáállása is a témához.
A CSR Hungary Konferenciánkon már felmerült az a megoldás, hogy az újságíróknak is csr képzésben kellene részesülniük. Legalább egy alapozóra szükség lenne! Ugyanis az utóbbi években sorra jelennek meg a csr mellékletek érdemi szakmai információk nélkül. Jó néhány esetben a vállalati felelősséghez, fenntartható fejlődéshez kapcsolódóan téveszméket közvetítve, ill olyat állítanak (lásd: Élhető Város Index), mely a szakmai résszel köszönő viszonyban sincs.
.
Külföldön kevésbé jellemző, hogy a csr témáról csak a kommunikáció dönt. Felső vezetés kezében van a döntési jogkör. Mert átfogó tájékozottság (gazdaság, társadalom, politika) , vezetői tapasztalat, csr szakmai műveltség szükséges e munkához is.

Mi a helyzet Magyarországon? Az egészséges arányokat megint csak nem érzékelhetjük.
Gyéren, szinte csak egy-két esetben vezeti a csr területet ismerő,tapasztalt, felkészült csr vagy fenntarthatósági vezető, aki egyben első számú vezető, vagy legalább közvetlen kapcsolata van a felső vezetővel a csr-ért felelős személynek.

Nálunk a téma főként a kommunikációs osztályhoz kerül, ahol a mérce a nyilvánosság mértéke. Arról már többször írtunk, hogy egy egészséges csr folyamatban hol a szerepe kommunikációnak. Saját csr budget ritka mint a fehér holló. Pedig tetszik, nem tetszik ehhez is szükséges pénz.

Kell a nyilvánosság mércéje, mert mint általában tapasztaljuk támogatja hírnevünket, átláthatóságunkat, de ha ez az egyedüli mérce, akkor a csr szakmai rész (értsd ez alatt azt, hogy a felelős üzleti modellek módszereit ismerjük, használjuk, szakmai továbbképzésen veszünk részt, nemcsak azért, hogy díjakat nyerjünk el, szakmai programok, képzések támogatása) teljesen háttérbe fog szorulni.

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------
P.s:
CSR Hungary Magazin (online) 2006-tól                                          
- vállalati felelősség  a fenntartható és felelős gazdaság  döntéshozóinak
Ha érdekli a téma, akkor kérje Magazinunkat itt!

Neki számított...

                            Forrás: Képguru

Neki számított...
Igy az év kezdetén mindenki frissen, harmatosan, megújult energiával úgy érzi, hogy tiszta lappal indítja az évet. Jómagam is az év elején - és az év vége tájékán rendszereztem, ha tetszik átláthatóbbá és könnyebbé téve mind a munkámat, mind a magánéletemet. Ez azt jelenti, hogy sokat olvasom, utazok, sportolok, éveleji tréningekkel feltöltődöm.

Szalay Ádám tréningjéből egy történetet veszek kölcsön, ami áttételesen ugyan, de érinti a vállalati felelősségvállalást is.
Wally Amos neve annak lehet ismerős, aki üzlettel, gasztronómiával foglalkozik.
Csokis sütemények, csokis csipsz...:-)

A történetnek több változata is szájhagyomány útján kering...
A fáma szerint az óceán partján rendszerint pirkadatkor, ugyanabban az időben, még az apály előtt egy magányos alak tűnt fel. Távolról úgy tűnt, hogy az óceán partján haladva sorban felszedegetett valamit a homokból, óvatosan felemelte, majd visszadobta a tengerbe.

Wally Amos úgy döntött, hogy most már csak megnézi, hogy mit csinál ez az alak reggelente.
A kíváncsiságtól hajtva, fogta magát, lement az óceán partjára és megszólította a magányos férfit:

- Mit csinálsz Te itt?
- A tengeri csillagokat dobom az óceánba.
- És minek dobod az óceánba?
- Mivel már a nap felkelt, hamarosan apály lesz. És ha nem dobom vissza őket az óceánba, akkor elpusztulnak.
- Ugyan! Nézz már körül! Több kilométernyi partszakaszon, több ezer tengeri csillag van,
Nem sokat számít amit teszel!

A férfi ránézett, majd óvatosan felvett egy újabb tengeri csillagot és visszadobta az óceán hullámai közé.
Majd Wally Amos felé fordult: Ennek az egynek biztos számított!