Mindenki lázasan készül a közeledő ünnepekre. A cégeknél zárjuk az évet: archiváljuk 2011 projektjeit, pénzügyi jelentések, üzleti jelentések, számadások készülnek.. Új tervek...A végeláthatatlannak tűnő utolsó megbeszélések - már a karácsony jegyében - inkább a kávéházak, éttermek meghittebb, nyitottabb, nyugodtabb légkörében zajlanak. Egy jó étel és egy forró, gőzölgő zamatos kávé, tea mellett mindent könnyebben tudunk megbeszélni.
Ilyenkor nagyobb az adományozási kedv is. Reklámspotok, tv reklámok sora szólít fel minket az adakozásra. Még akkor is, ha a karácsonyi nagy bevásárlást intézzük, vagy amikor a tömegben, a piacon botladozva fenyőfát válogatunk.. És éppen egy picinyke tűlevél tenyerünkbe szúr.
Karácsony és csr. Épp ebben a témában voltam vendég a legnagyobb rádió stúdiójában. Arról is beszélgettünk, hogy különösen az ünnepek előtt az adományozást megint csak azonosítják a csr egészével. Sőt van aki reklámspotban ad hírt arról, hogy a cég adományoz. Meddig mehetünk el a csr kommunikációjában? Jó bornak is kell a cégér? Miért maradt a csr fölötti döntési jogkör nagyobb részt a vállalatok kommunikációs osztályán? Miért több a hályogkovács a kicsinyke magyar csr szakmai piacunkon?
Miért kapnak teret a sajtóban? Mi magyarok akár a focihoz, mindenhez értünk. Még a CSR szakmai részéhez is? Érdekli a fogyasztót a terméken keresztül a csr?
Megannyi kérdés, mely még úgy gondolom évekig problémaként marad meg (legfeljebb az arányok változnak!), amíg a releváns, minőségi csr szakmai képzések rendszere meg nem honosodik Magyarországon is. Amíg a korábbi korábbi dolgokat nemcsak csr-nak nevezik át. Ugyanakkor! A pólus másik vége, hogy egyre inkább teret hódít az őszinte és a menedzsment rendszerben is gondolkodó vállalati felelősség is.
Ehhez azonban szinte minden egyes esetben a felső vezetés valamely tagja köthető, s így a csr nem maradt meg "csak" a kommunikációs szinten és részen. S ez már nemcsak a közeledő karácsonyhoz köthető!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése